A mágnásnegyed a századfordulón

hg. Erba Odescalchi Sándor

A XX. század elején Erba Odescalchi Sándor az akkorra már fogalommá vált mágnásnegyedben töltötte gyermekéveit, ifjúságát. Szülei a születését követően nem sokkal, 1914 tavaszán költöztek át a Várból ide, a Sándor utca 6. szám alá, az akkori Keszlerffy-palotába, s maradtak itt még a két világháború közötti időszakban is. Odescalchi számára – úgy, mint annak idején Karacs Teréznek vagy Bókay Árpádnak – meghatározó élményt jelentett itt lakni. A terület, a Múzeum és környéke, amely erre az időre már arisztokrata palotákkal és főrangú ingatlantulajdonosokkal népesült be, maradandó nyomot hagyott a fiatal, mindenre fogékony gyermekben. Amikor a visszaemlékezéseit papírra vetette, szívesen idézte föl az itt töltött évek emlékeit, külön fejezetet szentelve annak az utcának, ahol laktak, s annak nyomán jórészt a negyed egészének is.

A Nemzeti Múzeum környékén a legintenzívebb építkezési tevékenység az 1870-es években zajlott. Az arisztokrácia ekkor még nem volt döntő súllyal jelen a környéken, az a  dominanciájuk, amely Odescalchi Sándor visszaemlékezésében megjelenik (Testamentum ), az 1890-esévek vége felé, a századforduló idején alakult ki, de még a XX. század első felében is tovább nőtt. Nemcsak itt negyedben fokozódott a jelenlétük, hanem a terület környékén is, ahol a lakcímjegyzékben egyre több főúri névvel találkozhatunk. Ilyen volt mai Trefort utca vagy a Krúdy utca, valamint a Múzeum mögött az Esterházy utcával párhuzamosan futó utcák: a mai Szentkirályi, Horánszky és Vas utca.

gr. Károlyi Sándor

gr. Károlyi Lajos

gr. Károlyi Ede

gr. Károlyi Geraldine

A negyeden belül kiemelkedő volt a Károlyi család igen magas jelenléti aránya. Már az elején érezni lehetett a terület iránt kitüntetett figyelmüket, ami a századforduló idejére tovább növekedett. Nem volt olyan évtized, amelyben a Múzeum környéke ne bővült volna újabb családtaggal. Károlyi Lajos és fia Alajos személyében ott találjuk őket az „alapítók” között az 1860-as évek elején. Őket követte Károlyi Sándor és Ede, valamint Károlyi Geraldine a '70-es évek elején, a ’80-as években pedig Csekonics Margit és férje, Károlyi István. A nemzetség ngatlantulajdona a századforduló időszakára teljesedett ki, főleg a Károlyi Lajos és testvérei után következő második generációhoz tartozó Károlyi László személyében, aki vétel és örökösödés útján több ingatlant is magáénak tudhatott; többek között Bókay János egykori bérházát is. Szinte az egész Múzeum utca a Károlyi családé volt. Károlyi Lászlón, Alajoson és Istvánon kívül, István fia, Károlyi György is itt telepedett meg, miután 1912-ben megvette az egykori Hasenfeld-házat. Tulajdonosi jelenlétük később még tovább nőtt azzal, hogy a családé lett a Főherceg Sándor utcai Keszlerffy-ház is. 

De nemcsak a Károlyiak voltak az egyetlenek, akik több ingatlant mondhattak a magukénak. Kettővel rendelkezett Bánffy György, Wenckheim Frigyes vagy a népes Zichy család: Zichy Béla (Zichy Nep. János fia, Múzeum utca 15.) és Hadik-Barkóczy Endréné szül. Zichy Klára (Múzeum utca 7.) személyében. De itt maradtak továbbra is az "alapítók" közül a Festeticsek, valamint az Esterházyak grófi ága. Degenfeldet az örökükbe lépő Odescalchiak váltották fel, az egykori Ádám-ház tulajdonosai pedig a Dessewffyék lettek.