Budapesti paloták: A pesti Festetics palota felépülése

gr. Festetics György az 1860-as években

Festetics György az 1850-es évek vége felé kapcsolódott be a magyar politikai életbe, ahol a pályája egyenesen ívelt felfelé. 1860-ban Vas vármegye főispánja lett, amiről azonban egy év múlva a politikai helyzetből adódóan lemondott. Részt vett az 1861-es Pesten tartott országgyűlésen, amely ugyan jelentősebb politikai eredmény nélkül zárult le, de a politikai élet megelevenedését hozta magával. A gróf, aki a jövőben maga is nagyobb, aktívabb szerepet kívánt vállalni ebben, ekkor határozta el magát arra, hogy rendszeresen Pesten fog lakni, s e célra építtette palotáját. Tisztában volt azzal, hogy a jövőbeni rendszeres, állandó jelenlét egy állandó rezidenciát is igényel. Batthyány Lajossal szemben Festetics György már önálló építkezésbe fogott.

A palota az 1860-as években

A palota a 2000-es években

A mai Bródy Sándor utca és Pollack Mihály tér sarkán álló egykori 941. számú telket 1862 tavaszán vásárolta meg gr. Festetics György. Még mielőtt a gróf tulajdonába került volna, magát a telket 1862. január 14-én kettéosztották egy 941/a 219 négyszögölnyi és egy 941/b 217 ³/₆ négyszögölnyi területre, amelynek eredményeképpen a 941/a telek a Bródy Sándor utcában, a 941/b pedig a Bródy Sándor utca és Pollack Mihály tér – amit akkoriban még Ötpacsirta utcának hívtak – sarkán helyezkedett el. A kettéosztásra azért volt szükség, mert a telek egy részét a tulajdonosa, özv. Kern Józsefné már korábban értékesítette. A sarokrészt megtartotta magának, a másik, Bródy Sándor utcára nyíló részt pedig még 1853. május 2-án 2628 pft-ért eladta Ámon Pálnak. Erre az eladott részre 1861. november 24-én jelentkezett új vevő a mezőgazdász, gazdasági író Galgóczy Károly és neje, Csanády Mária személyében. Ők 2640 pft-ért vásárolták meg ezt a telekrészt, amelyre a tulajdonjogot 1862. március 11-én szerezték meg.

A gróf telkének helyszínrajza

A gróf – pontosabban a nevében eljáró ügyvéd, Cséry Lajos – először özv. Kern Józsefnével kötött szerződést, és az ő telekrészét (941/b) vásárolta meg 1862. február 14-én, ami szimbolikusan a későbbi, Festetics György palotája nyomán kialakuló mágnásnegyed születési dátumának is tekinthető. Jelentős összeget fizetett érte, 10500 o.é. forintot. Ezt követően vette meg a kettéosztott telek másik felét (941/a) Galgóczy Károlytól 1862. április 4-én valamivel olcsóbban, 7000 o.é. forintért.

A két vásárlással Festetics tulajdonképpen visszaállította a 941. számú telek eredeti, osztatlan állapotát, s összesen 17500 o.é. forintért egy 436 ³/₆ négyszögölnyi saroktelket mondhatott magáénak.

Az építkezést a gróf 1862 nyarán kezdte meg. A tervek elkészítésével Ybl Miklóst bízta meg, a kivitelező építőmester (Baumeister) Wechselmann Ignác volt. Ybl az 1850-es években vált a főúri családok körében egyre népszerűbbé. Megbízhatóan, alaposan és jól dolgozott. A főúri körökben való ismeretségnek köszönhetően, s talán azért is, mert a palotával szomszédos, ezt megelőzően néhány évvel korábban felépült Nemzeti Lovardát is ő tervezte, kapta meg a megbízást. A pályája elején álló építészt, aki eddig valamelyest a Károlyi család házi építészének számított, ez a megbízás jelentős kihívás elé állította, hiszen városi főúri palotát eddig még nem tervezett.

Ybl Miklós

Wechselmann Ignác

Festetics a palota megépítésére Yblnek nem sok időt adott. A gróf azt szerette volna, ha az minél hamarabb elkészül, és használható állapotba kerül. Ez derül ki Yblnek abból a városi tanácshoz intézett beadványából, amelyben az építési engedély kiadását kérte. Miután Festetics 1862. április 4-én megvette Galgóczytól a telket, Ybl – Festetics nevében – egy május 29-én kelt német nyelvű beadványban az építési engedélyért folyamodott, amelyet a tanács azzal az utasítással adott vissza, hogy az építész előbb terjessze elő a szomszédos épület, a Nemzeti Lovarda igazgatójának a palota Lovarda felé történő ablakainak megnyitásáról szóló engedélyét és beleegyezését. A Nemzeti Lovarda igazgatója, gr. Szapáry Antal a kért beleegyezést szóban megadta, de mivel el kellett utaznia, azt már nem tudta írásba foglalni. Ezek után Ybl július 27-én ismét kérte az építési engedély kiadását, hogy egyrészt a már folyamatban lévő építkezési munkálatok ne szenvedjenek hátrány, másrészt pedig Festeticset se érje kár, aki a palotáját már 1862-ben lakásul szerette volna használni. Nemcsak az építkezés sürgősségére vet fényt, de egyben mutatja az építész felelősségérzését és megbízhatóságát, hogy – amint fogalmazott – a kért engedély írásos bemutatásáért személyével és vagyonával vállalt kezességet. A tanács három nap múlva, július 30-án megadta a szükséges engedélyt, de kötelezte Yblt, hogy az elkövetkezendő két hónap alatt mutassa be Szapáry írásos beleegyezését, aminek az építész később eleget is tett.

A palota belső udvara

A saroktelken emelt egyemeletes palota, amely a Pollack Mihály tér felé szabadon állóan, a Bródy Sándor utca felé ma már zártsorú beépítésben áll, ha nem is olyan hamar, ahogy azt Festetics használni szerette volna, de viszonylag gyorsan felépült, s ahogy az építkezéseket figyelemmel kísérő sajtó írta, a „legsolidabb anyagokból valódi pazar fényűzéssel” készült. 1864 nyarán már csaknem teljes egészében készen állt, csupán a „belső felszerelés és a díszítés befejezetlensége” miatt nem használhatták még lakásul, kivéve azt a Festetics György által ideiglenesen birtokba vett hat földszinti szobát, amelyek június 5-től váltak lakhatóvá. Az épület végül 1865-ben készült el teljesen. Május 15-én Josef Tiefenbrunn, a palota adminisztrátora – egy német nyelvű beadványban – az orvosrendőri vizsgálat lefolytatását kérte. Miután a kiküldött bizottság május 25-én a palotát megszemlélte, rendellenességet nem talált benne, a tanács június elsejétől lakhatóvá nyilvánította.

Ybl Miklós építésztársai körében

A palota kertje az 1880-as években

A Pollack Mihály téren a palota mellett található családi címerrel ékesített igen díszes kerítés arra utal, hogy a mögötte fekvő terület szintén a palotához tartozott. Ez volt a palota kertje, amelynek a megvásárlására azonban csak a palota felépülése után 1867-ben került sor. Festeticsnek, miután pár hónappal korábban miniszter lett, lehetősége nyílott arra, hogy a szomszédos lovarda telkéből egy nagyobb területet vásároljon. 1867 májusában a Lovarda elnöke gr. Szapáry Antal jelezte a tanács felé a gróf ez irányú szándékát. A Mérnöki Hivatal pontos felmérést és kimutatást készített a területről, amelynek értelmében egy közel 453 négyszögöles rész – a palota telkével jószerivel megegyező nagyságú terület – került kihasításra. Ezt Festetics 20000 o.é. forintért vett meg. Rajta kertet szándékozott kialakíttatni. Még ugyanebben az évben, október 21-én kerti házak kialakítására, valamint a telket övező kőfal és vasrács megépítésére kért engedélyt a tanácstól, amit decemberben megkapott. A vaskaput, amit a Festetics család címerével láttak el, és a kerítést Friedrich Flohr, bécsi építész és építőmester készítette. A kivitelezésben a palotaépítkezést vezető Wechselmann Ignác is közreműködött.

A palota kertje napjainkban

A kert az üvegépülettel

Források híján ennyi év távlatából nehéz egy-egy cselekedetnek az indítékát pontosan megmagyarázni vagy kifejteni, de Festetics Györgynek ezt a vásárlását valószínűleg nem az a cél vezette elsődlegesen, hogy kertjében nyugalmat keressen vagy sétákat tegyen benne. Vidéki uradalmain ezt bármikor kényelmesen megtehette. Kiváló lépés volt viszont a reprezentáció szempontjából – gondolva egyúttal a barokk kori Bécs hasonló főúri építkezéseire – s így palotája később is megőrizte nagyszerűségét, megragadó voltát és nem vált a mellette lévő építkezések áldozatává. Mint ma, amikor a kertben található üvegépület messzemenően rontja a gróf egykori palotájának eleganciáját - a diszes kertről nem is beszélve!

Tudható, hogy Festetics György anyagilag rendezetlen, adósságokkal terhelt birtokokat örökölt az apjától, és elsőrendű vágya az volt, hogy, amikor eltávozik az élők sorából, ne ilyen örökséget hagyjon gyermekeire. Ebbe az örökségbe természetesen a fővárosi épület is beletartozott. Fontos volt a számára, ami abból is látszik, hogy nem elégedett meg csupán a palota épületével, hanem ahogy módja nyílott rá, azt kerttel is bővíttette. Mivel a Nemzeti Múzeum mögötti ingatlana több telek összevásárlásából alakult ki, szükségesnek érezte, hogy ez is rendezés alá kerüljön. Miután a kertül szolgáló telekrészt megvásárolta, mindene megvolt ahhoz, amit egy városi főúri rezidencia kívánt meg magának. 1870 júniusában a különböző időpontokban megvásárolt ingatlanokat egy 993 négyszögöles 941/a és 941/b számú telekkönyvi résszé alakították át, ahol feljegyezték egyben azt is, hogy „terhek bekebelezve vagy előjegyezve nincsenek” rajta, sőt a gróf kieszközölte azt is, hogy pesti palotája eladhatatlan hitbizományi minőségű ingatlanná váljon. Ezzel végérvényesen, a jövőre nézve is rendezte ingatlanának sorsát, biztosítva, hogy az a család tulajdonában maradjon.