Józsefváros belső részét, benne a későbbi mágnásnegyed területét a XIX. század első felében még a kertek megléte jellemezte. Kialakultak ugyan zárt sorban beépített utcák, ilyen volt a mai Bródy Sándor, Ötpacsirta, Szentkirályi utca, de a telkek beépítettségi foka ezzel együtt is alacsonynak számított. A házak mögött hatalmas kertek és udvarok terültek el, de akadtak szép számmal még olyan telkek is, amelyek beépítetlenül feküdtek.
Ez a jórészt beépítetlen, fás, füves terület, a házak között zöldellő kertek idevonzották azokat a vidéki földbirtokosokat, akik a városban is csendre, nyugalomra, kikapcsolódásra, a megszokott vidéki nemesi életmód hangulatára vágytak.
A lapszerkesztő Kultsár István az 1800-as évek elején telepedett le Pesten. Szállása a belvárosi Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcában – 542. szám alatt – volt. Nem sokkal később az Ősz utcában vásárolt magának telket házzal, amelyhez hatalmas kiterjedésű kert is tartozott. Pesti lakásán kívül itt fogadta a nemzeti irodalom és kultúra megteremtéséért, kimunkálásáért fáradozó íróbarátait. De ugyanígy irodalmi központ működött 1822-től 1827-ig Fáy András Tavasz (ma Reviczky) utcai házában is, ahol a házhoz tartozó nagy kert a kikapcsolódás mellett a társasági élet megképződését is szolgálta.
Mindkét személyre nagy rokonszenvvel gondolt vissza az a Karacs Teréz, aki a mai Nemzeti Múzeum körüli terület 1820-30-as évekbeli képéről máig az egyik leghitelesebb leírást készítette.
 |
| Karacs Teréz |
 |
| Az egykori Karacs-ház a Szentkirályi utcában |
Fiatal éveit a Nemzeti Múzeum mögött meghúzódó Ősz (ma Szentkirályi) utca 23. szám alatt töltötte, és innen járt át nap mint nap a Széna (ma Kálvin) téri református iskolába és imaházba. Az akkori Nemzeti Múzeum környéke számára nemcsak egyszerű benyomás vagy hangulat volt, hanem naponta megélt tapasztalat. A telket apja Karacs Ferenc, a XIX. század első felének neves rézmetszője és térképkészítője 1808-ban vásárolta, amelyen egy egyemeletes házat építtetett. Ez volt a híres Karacs-ház, ahol a család nagy szeretettel fogadta a magyar kultúráért lelkesedő, és annak létrehozásában közreműködő vendégeit: írókat, szerkesztőket, színészeket, valamint rézmetsző és festő barátokat. Teréz egy életen át megőrizte a ház, a környező utcák és telkek, a Nemzeti Múzeum egykori környékének a hangulatát, és maguk a változások, maga az eltelt idő késztették őt arra, hogy 1880-ban a Fővárosi Lapok hasábjain rövid tárcákban papírra vesse emlékeit.
 |
| A mai Szentkirályi utca 23. szám alatt olvasható emléktábla |
 |
| A Karacs-ház homlokzata |
A beszámoló kövezetlen, poros-sáros, kivilágítatlan utcákról, kertekről, mocsárról és a közelben tanyázó állatokról szólt. „Nagy változáson ment át a főváros – írta Teréz –, amióta én élek, külalak és szokás tekintetében. Csak az Ősz utcában is minő nagy az átváltozás! Még 1819-ben is igen pongyola képe volt ennek az egész környéknek. Ahol most nagy paloták emelkednek, akkor ronda házacskák dísztelenkedtek. Az utca kövezetlen, sáros vagy poros, este minden világítás nélkül. Sőt még egy vágóhíd is egészségrontó bűzével bosszantgatá a házbirtokosokat.” Az Ősz utcától kijjebb eső Zerge (ma Horánszky) utca akkor egy nagy mocsáros tó partját képezte. „E tóban a brekegő békák ezrei tanyáztak, és fölötte szúnyogok milliói zsongtak. A Sándor-utca felé dűlő részén egy kis tér is volt, néhány magas tölgy- és cserfával. Eme bokros és gyöpös területkén rendesen néhány kecske legelészett”. A mai Bródy Sándor utcában álló egykori Képviselőház helyén – ami akkor a város majorja volt – Teréz emlékezete szerint a „tehénpásztor lakott, és a bikákat tartották, az iskolába járó gyermekek gyakori rémületére.” A mai Múzeum utcát, mely akkor még csak az Ötpacsirta utcáig húzódott, a lakosság az ott uralkodó, a hírhedt Két pisztoly vendégfogadónak köszönhető állapotok miatt egyszerűen Sintér-köznek nevezte. „A hely – Teréz szerint – félelmetes volt, szemétdombokkal borítva, rongyszedőnők, csirkefogók menhelye. Egyfelől a múzeumkert düledező kerítése, másfelől a tisztátalanságáról híres »Két pisztoly« istállóinak piszkos fala még rondábbá tette a környék akkori képét.” A Nemzeti Múzeum épülete ekkor még csak egy egyszerű emeletes ház volt, és egy hatalmas, rendezetlen, füves, óriás cserfákkal benőtt terület terült el körülötte. A mögötte felépült mai Esterházy-palota helyén pedig nagy kertekkel bíró házak álltak.
 |
| A régi Képviselőház Pesten |
 |
| Az Esterházy palota a Nemzeti Múzeum mögött |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése